Barátokkal és nélkülük.

Ma találkoztam egy kedves ismerősömmel akit nem olyan régen ismertem meg. Mielőtt elindultunk itthonról kisebbik fiammal, olyan voltam mint egy kislány! Izgultam a találkozás miatt! Nem tudtam, vajon jó benyomást teszek majd? Kedvelni fog? Mennyit kérdezzek? Mennyit beszéljek?
Szóval be voltam parázva! :D szerencsére a találkozó szuper volt!
Belegondoltam hogy régen mennyi barátom volt...vagyis akit annak hittem! Szépen lassan elkoptak mellőlem...és amióta anya lettem, ez csak tovább romlott! De ha belegondolok nem is bánom!! :) Mivel megmaradt egy aki mindig mellettem áll! Hiszen nem a barátok mennyisége számít hanem a minősége!