Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó
Bejelentkezés
egyszercsakfelnottem

Család nélkül minden csak illúzió!

Zsu · 3 hónapja
Minden vágyam volt gyerekként, hogy egyszer sajàt családom legyen! Családi ház, 3 gyerek, boldogság...mivel nekem ez sosem adatott meg, nap mint nap ezen gondolkoztam. Vajon milyen lesz a férjem? És a gyermekeim? Vajon én mennyit fogok majd változni! 
Volt mindegyikről egy elképzelésem, persze semmi sem úgy alakult! :D A depressziómnak, a szorongásomnak és a túlzott mértékű megfelelési vágyamnak köszönhetően teljesen máshogy alakult az életem. Első fiam nem a férjemtől született, hanem egy olyan embertől, aki a mai napig nem nőtt fel a feladathoz, hogy gyermeket neveljen. 17 évesek voltunk mikor teherbe estem...ő egyből kihátrált volna a dologból, én azonban megmondtam neki hogy én megtartom a babát! Nem volt munkám, nem volt szakmám, még a családom sem állt mellém, csak és kizárólag a volt párom édesanyja. Azt mondta a fiának, hogy nincs ennél szebb dolog. Én voltam a bolond hogy akkor nem hagytam ott. Lényeg a lényeg a fiam megszületett! És soha nem éreztem magam boldogabbnak.....másfél éves volt mikor megismertem a mostani férjem! És 2 éves elmúlt amikor otthagytam az édesapját és a férjem mellett döntöttem! Akkor még nem is sejtettem hogy idáig jutunk. Mindenki ellenünk volt, voltam r*banc, k*rv@, és mondták azt nekem hogy torz tükröt tartok a gyermekem elé. Talán az nem volt torz tükör, hogy a drága apukája füvezett, ivott majdnem minden nap?! Dolgozni nem akart...de a torz tükröt állítólag mêgis én tartottam a fiam elé. Aztán teljesen megváltozott az életem! A depresszióm eltűnt, legalábbis tünetmentes voltam, végre jól éreztem magam!! Elvégeztem egy tanfolyamot, fogyatékossággal élők gondozója lettem, a tanfolyam után rögtön lett egy szuper munkám is! Aztán megszületett a 2. fiam is! És most itt vagyunk 6 évvel később és várunk arra hogy meglegyen a saját családi házunk!  Hát igen...egyszer lent egyszer fent! :) Hálás vagyok!
Megjegyzést csak bejelentkezett blogolok tagok írhatnak!
Jeletkezz be a blogodban, vagy készíts te is egy blogot a blogolok.hu-n!
Zsu
Mindig szerettem írni...ha jól belegondolok, mindig így tudtam magam igazán kifejezni. Visszahúzódó csendes jellemem miatt, sosem beszéltem túl sokat, csak annyit amennyit feltétlenül szükséges! Mióta Édesanya lettem ez valahogy megváltozott.... gyökerestül!