Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó
Bejelentkezés
egyszercsakfelnottem

Egyedül.

Zsu · 3 hónapja
Vannak napok amikor úgy érzem teljesen egyedül vagyok! Nem tudom miért vagy hogy mi hozza ezt ki belőlem de ez a mai este is ilyen. Nagyfiam mamánál, kisfiam alszik, férjem barátokkal, anyu szobájában. És itt vagyok én....egy csokival és egy kis üveg almacider-rel. És nem élvezem a magányt! Szorongok...nem tudok mit kezdeni magammal. Amikor megy  az egész napos pörgés, arra vágyom bárcsak kicsit egyedül lehetnék...aztán megadatik és nem érzem egésznek magam. Mintha hiányozna valami. És aztán rájövök hogy mi is az amire szükségem van. A férjem. Az évek során annyira összehangolódtunk, hogy nélküle elveszek. Elfogy az energiám, elfáradok, semmi nem jó, semmi nem nyugtat. Nem is tudom leírni pontosan hogy mit is érzek ilyenkor! Vajon tényleg ez a szerelem? Vajon tényleg ezt kell érezni mikor nincs melletted életed szerelme? Vajon ő is ezt érzi? Vagy érzett már ilyet? Vagy csak én vagyok ilyen? 
A választ sajnos nem tudom....csak azt hogy szeretem. És rossz ha nincs itt és nekem nincs más elfoglaltságom. 
Egyedül érzem magam...
Megjegyzést csak bejelentkezett blogolok tagok írhatnak!
Jeletkezz be a blogodban, vagy készíts te is egy blogot a blogolok.hu-n!
Zsu
Mindig szerettem írni...ha jól belegondolok, mindig így tudtam magam igazán kifejezni. Visszahúzódó csendes jellemem miatt, sosem beszéltem túl sokat, csak annyit amennyit feltétlenül szükséges! Mióta Édesanya lettem ez valahogy megváltozott.... gyökerestül!