Nem is tudom, mit szeretnék igazán kiírni magamból most ebben a pillanatban. Nap mint nap nézem a gyermekeim ahogy nőnek és arra gondolok, milyen jó hogy nekik nem abban kell felnőniük amiben nekem. Amikor ránézek a férjemre, eszembe jut az én apám, aki 3 évesen egy nagykéssel rontott nekem....hálát adok hogy az én férjem egy dolgos, nagylelkű ember aki a tűzbe menne a gyerekeinkért. Amikor tükörbe nézek, az anyám jut eszembe....aki részegen jött évnyitókra, évzárókra és úgy igazából ...

Először is szeretném megköszönni, ha itt vagy és a blogomat olvasod! Hol is kezdjem?! Néhány hete férjemmel belecsöppentünk a házvásárlás démoni bugyraiba... Nem, egyáltalán nem írtam el, ezt tényleg így élem meg! Szültem 2 gyönyörű fiúcskát, van egy fantasztikus férjem, van egy szuper munkahelyem ahová visszavárnak a GYED lejárta után, én mégis boldogtalan vagyok. Mert ahhoz, hogy az ember megvalósíthassa az álmait, vágyait, ahhoz rengeteget kell szenvedni. Mindig hiányzik ...